Mustármag Keresztény Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium

Bujdos Vivien, Csontos Fanni, Tóth Kata, Szabó Balázs

„Mi közünk van nekünk, mai középiskolásoknak a holokauszthoz? Aktuális-e ez a téma a mi életünkben?  Ezt a két kérdést tettük fel magunknak a munka kezdetén. Szerencsére ma Magyarországon a hatalom nem öl meg embereket, de a holokauszt sem rögtön ezzel kezdődött.  Emberek tömegeivel hitették el, hogy az antiszemita eszmék helyesek. Ha hetven évvel ezelőtt éltünk volna, vajon mennyire hittünk volna a szélsőjobboldali propagandának? Vajon velünk is el lehetett volna hitetni, hogy bizonyos embercsoportok rosszabbak nálunk?

Így hamar eljutottunk a kirekesztés fogalmához. Ennek elhangzásakor rögtön tudtuk, hogy mindannyian találkozunk kirekesztett emberekkel a saját életünkben. Elhatároztuk, hogy filmet készítünk ebből a témából, hiszen itt csak el kell mondanunk, amit gondolunk. Egy régi osztálytársunkat kértük meg, hogy legyen operatőre a filmnek, ő ugyanis nálunk jobban ért a kamerához.

De kikről is szóljon a film? Először az iskolánk azon diákjaira gondoltunk, akiket az előző iskolában kiközösítettek, illetve megvertek. Ők azonban nem akartak erről nyilatkozni, és ezt tiszteletben tartottuk. Aztán Katának eszébe jutott, hogy a nagymamájának unokatestvére egy náci koncentrációs táborban halt meg, és a néni a mai napig emlegeti őt. Ez jó kiindulási pontnak tűnt, majd jött a többi ötlet.

Hogy kerete legyen a dolognak, mindannyian választottunk a saját környezetünkből egy kirekesztett csoportot. És ez sajnos meglepően könnyen ment. Balázs a közösségi szolgálat keretében sérültekhez jár, így róluk beszél a filmben. Kimentünk Csobánkára, a Kraxner Intézetbe és őket is felvettük. Az osztálytársunk, Horváth László is megszólal a filmben, mert az iskolánkból mindenkinek ő segít a sérültekkel való foglalkozásban.

Fanni Csobánkán él, ahol nagyon sok a roma származású ember. Így ő róluk beszél. Sajnos roma embert nem tudtunk kamera elé állítani.

Vivien gyakran jár a belvárosban, sok hajléktalannal találkozik, ezért róluk beszél. Szerettünk volna egy hajléktalant is megszólaltatni, de akit megkértünk erre, nem volt rá hajlandó.

Végül pedig Kata a zsidók és más vallásúak elleni gyűlöletről mond néhány gondolatot.

A film elején pedig a hittantanárunk, Tóth Györgyi néni beszél arról, hogy mit tanítanak nekünk a tanáraink mások tiszteletéről.”