A múzeum első nagyobb szabású játékkiállítása – amely még nem a saját gyűjteményi anyagra támaszkodott – 1977-ben került megrendezésre Karlócainé Kelemen Marianne magángyűjteményéből „Gyermekjátékok a múltból” címmel. A két teremben – a fiúk és leányok játékait külön csoportosítva – 19-20. századi polgári játékszereket csodálhattak meg a látogatók. A sikeres kiállítás tematikája iránymutatásul szolgált a kialakulóban levő gyűjtemény további gyarapítására, az ekkor kialakult szerkezet máig meghatározza a gyűjtemény jellegét. Janek Éva lelkes gyűjtőmunkájának köszönhetően a következő években babaszobabútorok, miniatűr porcelán étkészletek, konyhai felszerelések, különféle mechanikus játékok, litografált lemezperselyek, dobok és járművek, kőépítő készletek, gőzgép modellek, laterna magica került a gyűjteménybe. A múzeum 1988-ban rendezett először teljes egészében saját gyűjteményi anyagra építve kiállítást, „Új szerzeményeinkből kicsiknek és nagyoknak” címmel. Különlegessége volt, hogy a felnőttek háztartási eszközeit – mintegy installációnak használva – együtt mutatta be miniatürizált másolataikkal. A ’80-as évek végétől rendszeressé váló, jellemzően tematikus időszaki kiállítások népszerűsége a kerületen túl is ismertté tette az Óbudai Múzeumot, amelynek neve így a köztudatban összefonódott a játékkal. Egyre gyakrabban nyílt lehetőség a felajánlások mellett vásárlás útján gyarapítani a gyűjteményt, tudatos gyűjtéssel pótolni a hiányosságokat. 2001-re állandóan látogathatóvá vált a gyűjtemény egy része két egybenyitott kiállítótérben, ahol hagyományosabb felfogásban, nagy vitrinekben kerültek bemutatásra a városi leányok és fiúgyermekek játékszerei: enteriőrökbe rendezett babaszobabútorok, babakonyhák, életképek porcelánfejű babákkal, valamint társasjátéklapok, mechanikus játékok, fa- és lemez járművek, vasúti terepasztal.