Biztosan sokan tudják, hogy a Bécsi út és a Táborhegyi út sarkán álló, jellegzetes sárgás téglaépület egykor óbudai vámházként funkcionált. A vámszedés ősi történeti múltra tekint vissza, amely az évszázadok alatt fontos pénzügyi forrása lett az egyes településeknek. Ez alól Óbuda földje sem jelentett kivételt, hiszen már a középkortól kezdve fizetniük kellett a kereskedőknek az áruik után, valamint a területen történő átutazásért is. Óbuda városrész esetében adott volt a legfontosabb nyugati kereskedelmi útvonal, a Bécsi út mentén felállítani egy vámszedő helyet. Természetesen az évszázadok alatt máshol is voltak ilyen helyek, elég csak a dunai révre gondolni. A Táborhegyi út sarkán működő vámház tipikus példája az 1848-1849-es szabadságharc leverését követő években megszülető egységes vámpolitikának és igazgatási rendszernek. A fővárosban, de országszerte is hasonló jellegzetes téglaépületeket emeltek vámszedés céljából. 1850-ben megszületett az ideiglenes pénzügyőrség, amelynek a vámdíjak megfizetése mellett legfontosabb feladata az árucsempészés visszaszorítása volt, amelyre számos hegyi ösvény biztosított lehetőséget. Ennek érdekében megszigorították az ellenőrzéseket, ezért a Bécsi úti vámházzal szemben állt a vámellenőrök háza, majd az 1800-as évek legvégén felépült a pénzügyőr laktanya, nem messze a Farkastorki út és a Bécsi út kereszteződésétől. A laktanya vöröstéglás épületegyüttesének még most is áll egy része. A pilisi kistérségből, illetve a távolabbról érkező kereskedőknek és termelőknek kezdetben itt kellett befizetniük a vámot áruik, valamint az úthasználat után, eredeti kifejezéssel kövezethasználati díjat fizettek. A vámtarifákat egységesen szabták meg és ez egészen 1923-ig súlyosan érintette az óbudai borkereskedőket, vendéglősöket, akik a filoxéra pusztítása után vidékről hozták volna be hordóikat. Őket a hídvámok szintén sújtották, ezért nyitott több óbudai vendéglős a forgalmas Soroksári úton is kocsmát. A kereskedők, akik tejtermékeket, szenet, húst, gyümölcsöt, meszet és egyéb értékesíteni kívánt árucikket szállítottak Óbudára, vagy utaztak velük tovább, a vámtarifa megfizetése után igazolást – bárcát – kaptak, amelyet felszólításra meg kellett mutatniuk. Az 1850-es években kiépített rendszer, amelynek alapelve volt az egységes árkategóriák és árszabás használata, lényegében 1950-ig érvényben volt. Budapest Székesfőváros 1873. évi létrejöttével a Bécsi úti vámház és a tőle keletre fekvő Filatori-gátnál működő társa – ez az épület szintén megmaradt az utókornak, a HÉV megálló és a felüljáró között – fontos szerepet töltött be, mint Buda északi vámhatára. A főváros és a kerület rohamos növekedésének következtében a vámházat kijjebb helyezték a Bécsi úton (1890-es évek), először az Óbudai Temetőhöz, majd a Csúcshegy-Ürömi vasútállomáshoz. Az utóbbi épülete szintén fennmaradt.

Horváth Péter történész-muzeológus

Óbudai Múzeum

Fotó: Horváth Péter, Óbudai Múzeum