A világszerte megsüvegelt magyar sportsikerek közül messze kiemelkedik a vízilabdában elért eredmények éremhalmaza. Férfi vízilabdázóink eddig kilenc alkalommal végeztek az élen a nyári olimpiák történetében, amellyel komoly tiszteletet és elismerést vívtak ki a riválisok körében. A leginkább magyarnak tartott sportág őshazája azonban Anglia volt, ahol a XIX. század végén megszületett ez a vízben egy labdával, kapukra játszott játék. A kontinensen is hamar elterjedt, az első magyar vízilabda bajnokságot 1904-ben rendezték. A világhírű és sikeres honi vízilabda a két világháború közötti időszakban alakult ki, ekkor dolgozták ki azokat az alapokat és módszereket, amelyeket lényegében napjainkig használnak. Kezdetekben a hazai vízilabda két élcsapata az FTC és az MTK volt. Óbudán, az 1887-ben alapított III. ker. TVE (Torna és Vívó Egylet) berkein belül már az 1910-es évek első felétől működött vízipóló csapat, de a sikerek – egyelőre – elkerülték. A helyzet 1917-ben gyökeresen megváltozott, ugyanis ekkor lépett be az egyesület történetébe a hazai vízilabdasport legkiemelkedőbb alakja. Komjádi Béla (1892-1933) volt az a személy, aki megalapozta és pedagógiai módszereivel létrehozta a modern vízilabda kereteit, szerkezetét, nemcsak Óbudán, hanem országos szinten.

A tisztviselőként dolgozó Komjádi az I. világháború kitörése előtt, 1911-től az MTK színeiben úszott és vízipólózott. Ugyan a háborúban megsebesült, mégis visszatért a csapathoz, de egyre inkább a szervezés és az edzői munka felé fordult. Sorra jelentek meg sportcikkei és szakírásai, már fiatalon jelentős szaktekintélynek számított. 1917-ben összeveszett az MTK vezetésével és átigazolt Óbudára, a III. ker. TVE csapatához (a teljes igasághoz tartozik, hogy csaknem az egész úszószakosztály követte). Óbudán még két évig játszott, de párhuzamosan átvette az utánpótláscsapat vezetését is. A búcsúmeccsén, 1919-ben a Fradi ellen 9-4-re elveszített derbin ő szerezte a TVE összes gólját! Az aktív játék felhagyása után természetes volt, hogy átvette a teljes vízilabda szakosztály irányítását Óbudán, amely hamar óriási sikereket ért el. A III. kerületi csapat játéka rengeteget fejlődött módszereivel és feljött a bajnoki rivális MTK és FTC mellé. Komjádi Béla irányításával három bajnoki címet szerzett az óbudai pólócsapat (1923, 1924, 1928). Emellett kilenc bajnoki ezüst- és öt bronzérem fűződik a TVE csapatának nevéhez. Komjádi Béla 1926-ban átvette a magyar válogatott irányítását is, amellyel 1932-ben – Los Angelesben – olimpiai aranyérmet szerzett. Az óbudai pólósok közül többen játszottak a válogatottban, szinte ők alkották a csapat gerincét (pl: a két Homonnai, Keserű, Vértessy). Feltétlenül jegyezzük meg, hogy a másik óbudai sportklubnak, az OTE-nek is volt pólócsapata, amely leginkább a másodosztályban szerepelt.

Komjádi távozása klubtól és korai halála nem vetette vissza a III. ker. TVE csapatát, egészen a II. világháborúig meghatározó alakulata maradt a bajnokságnak. A kerület meccseit – saját uszoda hiányában – a régi Császár uszodában játszotta, de pár bemutatómeccsre az Árpád Strandfürdőben is sor került Csillaghegyen. A háborút követően, mint önálló szakosztály megszűnt, de 1948-ban a MAFC együttese „költözött” Óbudára. 1950-ben az egykori sikeres és meghatározó óbudai vízilabda beolvadt a Honvéd csapatába és lényegében megszűnt. A sportág azonban nagyon népszerű maradt Óbudán, elég csak az Árpád Gimnáziumba járt sikeres vízilabdázóinkra gondolunk – Gyarmati Dezső, Kánásy Gyula, Konrád Ferenc és János, Tarics Sándor, Markovits Kálmán –, valamint azokra a fiatalokra, akiket ezek a sportnagyságok és eredményeik motiváltak. 2015-ben újraéledt az óbudai vízilabda, amelynek legfontosabb lépése az új uszoda felépítése volt. A fiú és leány utánpótláscsapatok mellett a felnőtt női vízilabdacsapat vált az új sikerek zálogává, akik 2019-ben feljutottak az élvonalba.

Horváth Péter történész-muzeológus

Óbudai Múzeum

Fotó: Horváth Péter, Óbudai Múzeum