Lazetzky Rezső: Az emlékezés festője

Önarckép

1943

akvarell, papír

Lazetzky Rezső már fiatal korától pontos és precíz grafikákban és krétarajzokban örökítette meg szeretett családtagjait, elsőként szüleit, majd rokonait. Ez a munka kiemelkedik a festő életművéből, nemcsak technikailag, de stílusában is. Egy okos, nyílt tekintetű és bátor ember néz szembe velünk, aki ekkor 45 éves, és már megbecsült műhelyvezetőként dolgozik az óbudai Textilfestőgyár mintarajzoló műhelyében. Ekkor már csupán három év választja el őt attól, hogy a gyár mintatervező szakosztályának osztályvezetője legyen.

Az akvarellel, tökéletes vízfestői technikával készült önarckép Lazetzky kettősségét is mutatja. Ott van a biztos egzisztenciális alapokkal rendelkező, kemény munkával és tehetséggel előre jutó alkalmazott iparművész, és az elmélyedő, minden szabadidejében a kedvenc tájait és csendéleteit festő szabad művész.

Lazetzky Rezső tájképei és portréi, valamint maga a portré műfaja is az idő relikviája, egy személy és hangulat adott pillanatban történő megörökítése az utókor számára – vagyis memorandum állítás.

Lazetzky Márton és Strohberger Katalin portréja

1919

grafit, papír

A fiatal művész már igen korán megörökítette számos családtagját, így a szüleit is. Egyszerű, letisztult ceruzarajzai az I. világháborút követően, még főiskolai éveiben, egyszerre készültek. Az apát 49 éves korában rajzolta le a festő, míg édesanyja, Strohberger Katalin a rajz készültekor 37 éves volt.

Lazetzky Márton, az apa egy kissé fáradt, melankolikus, nagy nehézségek után is talpon maradó, sikeres és bölcs ember képét mutatja. Az Óbudán kitört filoxéria (szőlőpestis) kirobbanása után Márton biztos megélhetés után nézett és szakmájául a kőműves és építőmesterséget választotta. 1900-ban minden pénzét és ingóságát fedezetül adva 4000 korona kölcsönt vett fel, hogy megalapítsa kőműves- és építőmesteri műhelyét, amely az évek során jól jövedelmező, sikeres vállalkozássá nőtte ki magát. Az I. világháború alatt fel kellett függesztenie ugyan vállalkozási tevékenységét, azonban 1918 után újraindította azt, és az 1920-as években már 18 alkalmazottjával látta el az egyre sokasodó óbudai megrendeléseket. A Föld utcában ma is láthatóak a Lazetzky Márton által tervezett és felépített, jellegzetes óbudai, klasszicizáló, illetve barokk jegyeket hordozó kő és tégla lakóházak.

Az édesanya portréja még finomabb vonalvezetéssel készült, érzékeny, lírai alkotás. Anyján a végtelen figyelem látszik, hogy fiának örömöt okozzon és az sikeres rajzot készíthessen róla. Anyja egy óbudai szőlősgazda lányaként megtanulta a kemény és nehéz munkát. Négy gyermeknek adott életet (István, Rezső, Margit, Frigyes), és férjét, családját mindenben támogatta.

Lazetzky Rezső gyermeki szeretetének egyik bizonyítéka, hogy a portrék alján csak ennyit írt oda grafittal: „Atyám”, „Anyám”. 

Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus

Fotó: Óbudai Múzeum, Révész Nándor