Flórián, Gusztáv és Barnabás egy-egy könyvet lapozgatott a puha szőnyegen heverészve a játékok városának előterében. Szerették újra és újra elolvasni kedvenc történeteiket, eddig észre nem vett dolgokat felfedezni bennük. De ez most valahogy nem kötötte le a kis társaság figyelmét. Felváltva sóhajtoztak.

—    Mi lenne, ha kitalálnánk valami új játékot? — vetette fel Barnabás.

—    Mire gondolsz? — kérdezte Flórián.

A plüss sárkány becsukta a szemét. Ez jelentette azt, hogy erősen gondolkodik. Barátai csöndben figyelték.

—    Megvan! — ugrott fel a helyéről izgatottan a sárkány. — Társasjátékozzunk!

—    Ez egy nagyszerű ötlet — értett egyet vele Flórián.

Gusztáv nem igazán tudta, mi az a társasjáték, hiszen sohasem találkozott még ilyennel. A nevéből arra következtetett, hogy valami olyasmi lehet, amit társakkal együtt kell játszani.

A társasjátékok háza a Mesekönyvtárral szemben helyezkedett el. Odabent nagy volt a jövés-menés, dobókockák, különféle bábuk szaladgáltak egyik társasjátéktól a másikig. Egy sárga színű bábu hirtelen megállt előttük.

—    Sziasztok! Segíthetek valamiben?

—    Igen — felelte Barnabás. — Szeretnénk az egyik játékot megkérni, hogy játsszon velünk.

A társasjátékok szívesen fogadták azokat a városlakókat, akik egy kis kikapcsolódásra vágytak. Hiszen a játékok is nagyon szerettek játszani.

—    Van ötletetek, mit próbálnátok ki először?

—    Nem igazán — válaszolta Flórián.

A bábu kerek feje ide-oda ingott, miközben a vendégeket fürkészte.

—    Gyertek, mutatok nektek néhányat! — mondta végül.

A kis csapat követte házigazdájukat, aki pár lépés után rámutatott az egyik játékra. A táblán színes, sárga színű mezők követték egymást, amelyeket libákat ábrázoló képek tarkítottak néhol. Gusztáv lelkendezett.

—    Libajáték — mondta a bábu. — Többféle változata van és régóta játszanak vele. Amennyit a dobókockával dobsz, annyit léphetsz előre. Ha libás mezőre érsz, követned kell az ott lévő utasításokat. Ha szerencsés vagy, te érsz be először a célba. Nem az ügyességedtől függ a győzelmed.

—    Ezt mindenféleképpen próbáljuk majd ki — kérte barátait Gusztáv, akik beleegyezőn bólogattak.

—    Gaz-dál-kodj o-ko-san ! — betűzte Flórián a szemközti játék nevét.

—    Itt is dobókocka segítségével haladhatsz előre — kezdte a bábu — majd a meződön olvasható szöveget kell követned. A cél, hogy az összegyűjtött pénzedből berendezd a házadat.

Flóriánt ez a játék is nagyon érdekelte, hiszen a babaházak rejtélyes világának felfedezése óta ő is egy saját házikóról álmodozott.

—    Inkább engem próbáljatok ki! — szólította meg őket egy másik társasjáték.

A mezői egyszerűek voltak, piros és fehér szín váltogatta egymást.

—    Capitaly vagyok — mutatkozott be a játék — Nálam az a cél, hogy minél több földet szerezz, amin szállodákat, házakat építhetsz föl, amiből újabb pénzhez juthatsz.

—     Persze, mert szerinted a pénzről szól minden. — válaszolta mérgesen „Gazdálkodj okosan!”. Inkább a megfontoltság, a gyűjtögetés a fontos.

A két játék hangos vitába kezdett.

—    Nem igazán szeretik egymást — súgta oda a bábu Barnabásnak.

A kis társaság inkább odébb állt. A következő játék táblájának közepén egy forgatható korong volt, rajta betűk díszelegtek.

—    Ha a szerencse helyett a fejeteket szeretnétek használni, ajánlom magunkat. Észforgató vagyok, a barátom pedig Kapcsolj gyorsan!

—    Örvendek — tette hozzá a másik játék.

Egymás mondatait kiegészítve magyarázták el, hogyan kell a színes kockával dobni, majd a saját mezőnkön lévő betűvel ország, város, fiú, lány, növény, állat nevét kimondani. Flóriánnak nagyon megtetszett a Vidám mackók nevű társasjáték, ahol a mezők közötti haladást medvék segítették vagy akadályozták. Űrkaland, a galaktikus játék lelkesen részletezte, hogyan kell a Fi-Béta-Kappa bolygóról megszerezni az energiacsomagokat meteorrajokon, mágneses mezőkön áthaladva. Flóriánék nem igazán tudták eldönteni, melyik játékot válasszák. Valamennyi nagyon izgalmasnak és sokszínűnek tűnt. Hol a szerencsén, hol az ügyességen múlt a győzelem. Végül úgy döntöttek, a Libajátékot próbálják ki. Hiszen mégiscsak Gusztáv volt a vendég. A kis csapat megköszönte a bábu segítségét, majd izgatottan láttak neki az új játéknak. A dobókocka megpördült és Flórián lépett elsőnek. Vajon melyikük lesz a legszerencsésebb?

A teljes mesét meghallgathatjátok Youtube-csatornánkon is!

Írta: Szundi Anett, múzeumpedagógus, Óbudai Múzeum

Fotók: Sárospataki Györgyi, Óbudai Múzeum