A mozgóképvetítés, majd a filmek megjelenése óriási hatással volt az emberiségre, mint a modern világ egyik releváns impulzusa. Ez a hatás lényegében napjainkban is jelen van, de a XX. század elején korántsem számított mindennapinak, természetesnek. A francia Lumière testvérek 1895-ben szabadalmaztatták első, mozgókép rögzítésére és vetítésére alkalmas találmányukat, a kinematográfot és pár évtized múlva már hazánkban is megjelentek a filmszínházak, a mozik. Először főleg az országot járó mutatványosok foglalkoztak filmvetítéssel, ők már a modernebb filmvetítőt, bioszkópot használtak előadásaikra.

 

Óbudán először Narten György mutatványos sátrában zajlott vetítés (1904) a Pacsirtamező utcában. Az 1910-es évek elején új korszak kezdődött, a mozgóképvetítésből a bioszkóp kiszorult, a mutatványosok felhagytak a filmvetítéssel, helyüket a mai értelemben vett mozi vette át. Ekkor kezdődött az óbudai mozik története.

 

Azonban az egykoron rendkívül közkedvelt Óbuda mozi története nem a mozgóképek világával kezdődött, hiszen az épülete teljesen más célból épült. A XX. század elején dinamikusan fejlődő gyári munkásság új kihívások elé állította az országot és a fővárost. Javítani kellett életkörülményeiken, főleg a lakásprobléma területén, de ez a kultúra terén sem volt másképpen. A megnövekedett számú ipari, gyári munkásság a szabadidejét próbálta hasznosan eltölteni, számukra ez elsősorban a kultúra (irodalom, film, színház) és a közösségi élet (pl. sport) ápolását jelentette. Az I. világháborút követően sorra épültek a külvárosokban, a munkáskerületekben a munkások szórakozását biztosító intézmények, a munkásotthonok.

 

Óbudán a Selmeci utca 14-16. szám alatt épült fel egy impozáns épület, amely a kerületi munkások egyik kikapcsolódási, szabadidőprogramot nyújtó bázisa lett. A neve: Somogyi Béla Munkásotthon volt. Somogyi Béla (1868-1920) a magyar munkásmozgalom, a szociáldemokrácia kiemelkedő alakja volt. Tanító, író, újságíró volt, a Népszava munkatársa, majd szerkesztője. Az őszirózsás forradalom idején a Károlyi-kormány közoktatásügyi államtitkára volt. 1920-ban a rendszert bíráló cikkei miatt Újpesten meggyilkolták és testét a Dunába dobták. A róla elnevezett óbudai munkásotthon alapkövét 1926. február 28-án tették le. Az új kerületi munkásotthon egészen a harmincas évek végéig működött (mozi, színház, szakkörök, bálok).

 

1939-től viszont (Somogyi Béla neve nélkül) moziként működött tovább, Ősbuda, majd Óbuda mozi néven. Az Óbudán impozánsnak számító épületet könnyen fel lehetett ismerni a szomszédos szegényes külsejű házak között. Az első üzemeltető Szepezdi Kiss József volt, aki egészen 1944-ig üzemeltette a mozit. 1945 után az Orient Filmipari Rt. vette át a működtetést, majd évekkel később a mozit Óbuda névre keresztelték át, és 400 néző befogadására tették alkalmassá. Jellemző volt az Óbuda mozira – és a kerület többi mozijára is –, hogy a vetítések előtt folyamatosan zene szólt. A Selmeci utcai moziban szinte mindig a „Hello Cherie” számot adták Bodrogi Gyula és Voith Ági előadásában. Ebben a moziban volt zsöllye és büfé; és mérete miatt a legkedveltebb kerületi filmszínháznak számított. Közvetlenül a filmszínház mellett működött az aprócska Varsányi Cukrászda, illetve az utca Bécsi út felőli végén a Pöhm Cukrászda.

 

A mozi 1991-ben zárt be, az utolsó itt játszott filmek: Münchausen báró kalandjai, Reszkessetek betörők, Piszkos alku, A fantasztikus labirintus, Három férfi és egy kis hölgy. Az épület továbbra is kultúrát szolgálja, hiszen a Budapesti Fesztiválzenekar próbatermeként funkcionál.

 

 

Horváth Péter, történész-muzeológus

 

Fotók: Óbudai Múzeum, Fotótár; Fortepan