Óbudán, a Külső-Bécsi út 411-413. szám alatt áll egy kis kápolna, előtte egy kőkereszttel. A „Jézus Szívének” ajánlott kápolnát 1886-ban a római katolikus – főleg német származású – óbudai szőlősgazdák emelték hálából azért, mert azt a környéket elkerülte a szőlőkben pusztító gyökértetű, más néven filoxéra.

 

Óbuda történetében az ókortól a 19. század végéig nagyon jelentős mezőgazdasági ágazat volt a szőlőtermesztés. Az évszázadok során többször is felbukkantak különböző szőlőbetegségek, amelyeket a gazdáknak sikerült kivédeni. Az egyre hatékonyabbá váló szőlőművelés és borkészítés következtében az óbudai földművesek gazdasági helyzete is elkezdett felfelé ívelni, megindultak a polgárosodás felé. Ennek a szépen ívelő fejlődésnek vetett véget az Amerikából az 1850-60-as években Európába átterjedő, pusztító filoxéra. Ez a betegség a szőlőtőkék gyökerét támadta meg, és nem volt ellene igazán hatékony ellenszer. Magyarországon az 1870-es évek elején jelent meg ez a kártevő, és nagyon gyorsan terjedt. A védekezésben a legfontosabb szerepet a szénkénegezés töltötte be, amelynek során a hatóanyagot por formájában juttatták el a szőlő gyökérzetéhez, és ez elpusztította az ártalmas rovarokat. Sajnos azonban az eljárás nem bizonyult elég hatékonynak és tömegesen pusztultak az ültetvények.

 

Óbudán 1882-ben jelent meg a filoxéra, amelynek gyors terjedéséhez hozzájárult az óbudai hegyvidék agyagos földje, amelyet nagyon kedvelt a gyökértetű. Viszont a laza, homokos talajon – így a kápolna környékén is – nem tudott megélni, így ezeken a területeken épen maradtak a szőlőtőkék. A korabeli emberek tudása még nem terjedt ki a talajösszetétel tudományos ismeretére, így ezt a jelenséget csodaként könyvelték el.

 

A Filoxéra-kápolna téglalap alaprajzú hajójához félköríves szentély csatlakozik. Az épület homlokzatát kis torony díszíti, fehérre meszelt falaival ódon falusi templomokat idéz fel előttünk. A bejárat fölött Jézus Szívét ábrázoló dombormű látható. A belső térben, a főoltár Jézus szobrától balra és jobbra egy Szűz Máriát és egy Szent Józsefet ábrázoló szobor található.

 

A kápolna előtt álló kőkereszten öntöttvas korpusz látható. A feszület alatt elhelyezett márványtáblán német nyelvű felirat áll, magyar fordításban a következő szöveggel: „Állíttatta Raáb Márton és felesége, Hiedl Mária 1886-ban, a kápolna elkészülésekor.” A korpusz, a márványtábla és a terméskőből készült talapzat eredeti formájában fennmaradt. A kőkereszt 2004-ben útépítés során összetört, ezért helyére 2006-ban újat állítottak. Szerencsére a sérült kereszt is megmaradt: a Szélmalom Hagyományőrző Alapítvány elszállíttatta és helyreállíttatta. Új talapzattal ez került a 2006-ban átadott testvérhegyi Jablonka-parkba, amelynek kialakítását és a kereszt felállítását az Óbuda Hegyvidékiek Egyesülete vállalta.

 

Magyarországon már a középkorban is állítottak kőkereszteket az utak mentén, de ez a szokás igazán a 18. századtól vált gyakorivá. Ezeket a kereszteket a hívek egyéni adományaiból finanszírozták, az egyház általában csak felszentelte, megáldotta ünnepélyes keretek között, szentmisével, prédikációval. Az út menti feszületek fontos szerepet töltöttek be a falusi, de a városi nép életében is: búcsúk, jeles keresztény ünnepek alkalmából körmenetek során imádkoztak, énekeltek a kereszteknél. Ez a szokás természetesen a kápolnák esetében is igaz volt, és sok helyen – így itt is – napjainkig él: minden év szeptemberének első vasárnapján ún. „sváb misét” tartanak a Filoxéra-kápolnában.

 

A kápolnát 2014-ben renoválták, a kerületi német nemzetiségi lakosok és a Braunhaxler Egyesület kezdeményezésére és szervezésében. 2018-ban a harangtorony és a harang felújításával vált teljes körűvé ennek a 134 éves, meghitt hangulatú fogadalmi kápolnának a megújulása.

 

Benyóné dr. Mojzsis Dóra, régész-muzeológus

 

Fotó: obuda.hu