Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 71. évében elhunyt Gyimesi László óbudai író, költő, műfordító, kulturális polihisztor.

Az író Keszthelyen született 1948. augusztus 18-án. Középfokú tanulmányait Nagykanizsán végezte, ekkor születtek első versei. Mindig büszke volt zalai származására, amely biztos alapot jelentett számára az élet minden területén. Vegyésztechnikusi végzettsége révén tudott elhelyezkedni az Óbudai Gázgyárban, ahol szinte minden területen dolgozott és jutott előbbre a ranglétrán. Közben folyamatosan képezte magát, tanult és egyre jobban a szellemi élet felé fordult. Esztétika és filozófia tanulmányai mellett népművelés-pedagógia szakon szerzett diplomát. A tanulás mellett írt, fordított. A Gázgyár és a hozzátartozó lakótelep, ahol élete végéig élt, páratlan kohéziót jelentett számára, amely idővel kifogyhatatlan témává, adathalmazzá és anekdotaforrássá vált. Több mint húsz éven át vezette a Fővárosi Gázművek Művelődési Házát, amelynek nem csak gondos gazdája, hanem a helyi közösség pezsgő szellemi és kulturális életének megteremtője és szervezője is volt.

Első verses kötete 1993-ban jelent meg „Idegenvezetés” címmel. A versek és – főleg görög – fordítások mellett regényeket is írt, amelyeknek témája és helyszíne szűkebb otthona, Óbuda volt, szereplői pedig jellegzetes helyi figurák. A Gázgyári Művelődési Ház bezárása után sem adta fel kultúraszervező tevékenységét, a Csillaghegyi Közösségi Házban szervezett és tartott sikeres irodalmi esteket, beszélgetéseket. Évtizedeken át aktív résztvevője volt az óbudai kulturális életnek, több alkalommal nyerte el az Aquincumi Költőverseny első díját.

Az Óbudai Múzeum Közalapítvány kuratóriumi tagja, majd sokáig titkára volt. III. kerületi kulturális és művészeti tevékenységének elismeréseként Óbuda Kultúrájáért- és Pro Óbuda-díjat kapott. Folyamatosan olvashatták írásait az Óbudai Anziksz kulturális magazinban, amelynek állandó munkatársa volt.

Gyimesi László – „a” Laci, ahogy Óbudán ismerték – önzetlenül segített azoknak, akik hozzáfordultak kérdéseikkel, problémájukkal, mind szakmai, mind emberi vonatkozásban. Tudása, helyismerete, humánus magatartása pótolhatatlan marad.

Emlékét örökre megőrizzük.