Gyűjtemények
A gyűjtemény az óbudai lakosság újkori használati tárgyait, illetve az Aquincumi Porcelángyár termékkörének darabjait foglalja magába. Az üvegtárgyak között találunk kereskedelmi forgalomban használt üvegeket (tejesüvegek, szódásüvegek, borospalackok, likőrös üvegek), az otthoni háztartásban használatos befőző edényeket, valamint mindennapi használati tárgyakat (poharak, dísztárgyak, világítótestek). A kerámia- és porcelángyűjteményben háztartási edények, vendéglátásban használt szervizek, tárolóedények, dísztárgyak és patikaedények találhatók.
Az Óbudai Múzeum tulajdonát képezi több olyan gyűjtemény, hagyaték, amely különböző foglalkozásokat, illetve mesterségeket mutat be. A gyűjtemények a 20. század első feléből származnak.
Prádl János bőrös, szíjgyártó a Bécsi úton üzemeltette nagyhírű műhelyét, ahol nemcsak az óbudai, hanem a környező települések fuvarosai, kocsisai is szívesen javítatták munkaeszközeiket. A múzeum gyűjteményében a legkülönbözőbb bőr megmunkáláshoz szükséges szerszámok (ollók, tűk, vágók, gombok, díszítések) találhatók meg.
Tóbiás Simon kádármester Erdélyből származott, de Békásmegyeren talált igazi otthonra és híres kádárműhelyét is itt üzemeltette. A nagyhírű óbudai szőlőföld tulajdonosoknak, kocsmárosoknak, vendéglősöknek szüksége volt jó minőségű hordókra, dongákra, teknőkre.
Tóbiás Simon azok közé tartozott, aki még a saját szerszámait (főleg a gyalukat) mesteri díszítésekkel látta el, sőt, maga készítette. Az Óbudai Múzeum tulajdonában számos személyes munkaeszköze, szerszáma megtalálható, jó állapotban. Sok látogató számára biztos furcsa látvány egy olyan gyalu, amivel akár négy ember dolgozott, de pontosan ezek a ritkaságok emelik a kiállítás színvonalát.
Az óbudai Kőszegi István bádogos, villany-és gázszerelő a középpolgári osztályba tartozott, aki vállalkozásaiból, az átlagtól eltérő életszínvonalat tudott biztosítani családjának. Ez tükröződik az Óbudai Múzeumra hagyott hagyatékából is, amely gyönyörű szecessziós berendezési tárgyakból, bútorokból áll, amely valamikor a család kényelmét szolgálta. A már lebontott Lajos utcai lakásuk páratlanul szép bútorai, tárgyai betekintést engednek egy igazi középpolgári család életébe.
A múzeum mesterségek gyűjteményét gazdagítja a mezőgazdasággal foglalkozó szerszámok, edények (a hozzájuk tartozó háztartási tárgyakkal), munkagépek sokasága. A mindennapi paraszti életet reprezentáló munkaeszközök széles skálán mutatják be a valamikori óbudai lakosság szorgosságát. Ásók, kapák, fa- és vasvillák, gereblyék, ácsszerszámok, speciális munkaeszközök (pl. jégcsákány) bemutatásával alakulhat ki igazi kép a hajdan volt óbudai lakosság életéről.
A gyűjtemény törzsanyagát falvédők, terítők, párnahuzatok, függönyök és szekrénycsíkok alkotják; ezen belül is a falvédőknek igen változatos hímzésű és ábrázolású variációit találhatjuk meg. A gyűjtemény összetétele nagyon változatos: bébiholmik, pólyák éppúgy megtalálhatóak benne mind népies jellegű ingek, alsószoknyák, felsőruhák. A 20-as, 30-as évekből elsősorban kiegészítő viseleti tárgyakkal: kalapokkal, kesztyűkkel, legyezőkkel, fűzőkkel rendelkezünk. A 60-as, 70-es éveket ruhák, cipők, táskák képviselik. Sajátos csoportot képeznek a különféle zászlók, emlékszalagok, a szocializmus korának jelképeivel díszített kendők.
Birkl László gyűjteménye
A 18. századi óbudai gyökerekkel rendelkező Birkl László (1928-1999) lelkes lokálpatrióta volt, aki Óbuda története mellett odaadóan tanulmányozta és gyűjtötte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez kapcsolódó történeti tárgyakat, dokumentumokat. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete (MÉE) és a Magyar Numizmatikai Társulat tagjaként egyedülálló, közel 800 tételes numizmatikai kollekciót mondhatott magáénak, köztük korabeli fém- és papírpénzeket, emigrációs pénzeket, emlékérmeket.
Várostörténeti, egyesületi és pártjelvények
A több mint 300 darabos gyűjteményben 19-20. század magyar politika- és kultúrtörténetének, valamint Budapest történetének jellegzetes szimbólumai, kitűzői, jelvényei találhatók meg. Ezen gyűjteményen belül kaptak helyet a sportegyleti és iskolai jelvények, a különböző pártjelvények és kitűzők, Budapest egyesítése alkalmából kibocsátott emlékérmek, valamint közlekedési bárcák, tantuszok. Ugyancsak említésre méltók az egykori óbudai egyesületek, oktatási intézmények, egyházi körök kitűzői, jelvényei.
Földes Andor hagyatéka
Földes Andor (1913-1992), a világhírű zongoraművész gyermekkorát Óbudán töltötte. , Bartók és Kodály zenéjének első külföldi tolmácsolójaként fellépett Európában, Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában is. A korabeli társművészetek iránt is élénken érdeklődött, kortárs zenészekkel, írókkal, képzőművészekkel folytatott levelezésének több példánya itt, a múzeumban található meg (Kadosa Pál, Ferencsik János, Rafael Kubelik, Illyés Gyula, Faludy György). A levelek mellett kották, nyomtatványok (műsorfüzetek, koncertprogramok, korabeli kritikák), valamint a külföldi koncertturnék emlékei és személyes tárgyak idézik meg alakját gyűjteményünkben. A hagyaték ezen része a Svájcban élt özvegy, Földes Lili segítségével került az Óbudai Múzeum tulajdonába. 1998-2007 között ebből az anyagból mutatott be ízelítőt a Földes Andor Emlékszoba.
Több helyi vonatkozású sváb hangszert (citera, gitár) őrzünk, köztük egy különlegesen szép Stowasser-citerát, valamint egy Grazban készült Jobst-hangszert. Külön említést érdemel egy 1931-ben, Óbudán készült citera is.
A gyűjtemény nagy létszámú és igen változatos: a konyhai eszközök széles skálája képviselteti magát: darálók, lábasok, tálcák, vizes- és kávéskannák süteményformák, zsírosbödönök, sodrófák és húsklopfolók egyaránt megtalálhatóak. A régi fa- és fémtárgyak mellett számtalan műanyag háztartási eszközzel is rendelkezünk.
A gyűjteményt elsősorban az egykori óbudai téglagyárakból származó címeres téglák (ezek között a Zichy-család címeres téglái is megtalálhatók); a Duna vízállását jelző 19. századi kőtáblák, valamint római kori, szőlőmintával díszített kőmaradványok alkotják. Érdekes darabja a gyűjteménynek a „Tilalmas az otsmány beszéd!” feliratú kőtábla, amely jelenleg az állandó kiállításon látható.
A múzeum adattári dokumentációs-, valamint adattári fotógyűjteménye háttéranyagot szolgáltat a múzeumban folyó tudományos munkához, elősegíti a törzsgyűjteményben található muzeális tárgyak tudományos feldolgozását és publikálását, valamint gyűjti a múzeum történetéhez és mindennapi életéhez kapcsolódó dokumentumokat.
Földes Andor hagyatéka
Földes Andor (1913-1992), a világhírű zongoraművész gyermekkorát Óbudán töltötte. , Bartók és Kodály zenéjének első külföldi tolmácsolójaként fellépett Európában, Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában is. A korabeli társművészetek iránt is élénken érdeklődött, kortárs zenészekkel, írókkal, képzőművészekkel folytatott levelezésének több példánya itt, a múzeumban található meg (Kadosa Pál, Ferencsik János, Rafael Kubelik, Illyés Gyula, Faludy György). A levelek mellett kották, nyomtatványok (műsorfüzetek, koncertprogramok, korabeli kritikák), valamint a külföldi koncertturnék emlékei és személyes tárgyak idézik meg alakját gyűjteményünkben. A hagyaték ezen része a Svájcban élt özvegy, Földes Lili segítségével került az Óbudai Múzeum tulajdonába. 1998-2007 között ebből az anyagból mutatott be ízelítőt a Földes Andor Emlékszoba.
A gyűjtemény az óbudai lakosság újkori használati tárgyait, illetve az Aquincumi Porcelángyár termékkörének darabjait foglalja magába. Az üvegtárgyak között találunk kereskedelmi forgalomban használt üvegeket (tejesüvegek, szódásüvegek, borospalackok, likőrös üvegek), az otthoni háztartásban használatos befőző edényeket, valamint mindennapi használati tárgyakat (poharak, dísztárgyak, világítótestek). A kerámia- és porcelángyűjteményben háztartási edények, vendéglátásban használt szervizek, tárolóedények, dísztárgyak és patikaedények találhatók.
A gyűjtemény törzsanyagát falvédők, terítők, párnahuzatok, függönyök és szekrénycsíkok alkotják; ezen belül is a falvédőknek igen változatos hímzésű és ábrázolású variációit találhatjuk meg.
A gyűjtemény összetétele nagyon változatos: bébiholmik, pólyák éppúgy megtalálhatóak benne mind népies jellegű ingek, alsószoknyák, felsőruhák. A 20-as, 30-as évekből elsősorban kiegészítő viseleti tárgyakkal: kalapokkal, kesztyűkkel, legyezőkkel, fűzőkkel rendelkezünk. A 60-as, 70-es éveket ruhák, cipők, táskák képviselik.
Sajátos csoportot képeznek a különféle zászlók, emlékszalagok, a szocializmus korának jelképeivel díszített kendők.
A technikatörténeti gyűjtemény jellegéből adódóan szorosan kapcsolódik más gyűjteményekhez, hiszen a technikai fejlesztéseket a háztartási eszközöknél, a munkaeszközöknél is alkalmazták, ugyanakkor a szépen megművelt fali- vagy asztali órákra nagyon gyakran már szinte bútorként tekintettek és tekintenek ma is.
Az Óbudai Múzeum technikatörténeti gyűjteménye négy nagyobb és több kisebb egységre osztható:
- háztartási és munkaeszközök – darálók, mérlegek, mosógépek, varrógépek, vasalók, porszívók
- irodatechnikai eszközök – írógépek, pénztárgépek·órák – asztali, fali
- szórakoztatási eszközök – diavetítők, lemezjátszók, magnetofonok, rádiók, televíziók, fényképezőgépek, vetítőgépek
A gyűjtemény legrégibb darabja egy feltehetően a 18. század végéről származó ún. ősmosógép. Ez a keményfából készült, kisiparos – valószínűleg egy kádármester által készített – munka 1978-ban került a múzeumba. A mosógép, bár manuálisan működtethető, működési elve a maiakéhoz hasonló. A forró vizet, lúgot és a mosószappan forgácsot (vagy szappanpelyhet) egyszerre öntötték rá a mosótérbe elhelyezett ruhákra, ahol a lendítőkarral hajtott négyágú mozgatólapáttal történt a tényleges mosás. A szennyes lé leeresztése után mindaddig pótolták a vizet és a mosószert, amíg az alul kifolyó víz tiszta nem lett. A mosógépet Óbuda szanálásakor, az 1970-es évek elején a Zápor utcai általános iskolások találták meg az akkor lebontásra kerülő Vörösvári út 86. számú ház pincéjében.
Birkl László gyűjteménye
A 18. századi óbudai gyökerekkel rendelkező Birkl László (1928-1999) lelkes lokálpatrióta volt, aki Óbuda története mellett odaadóan tanulmányozta és gyűjtötte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez kapcsolódó történeti tárgyakat, dokumentumokat. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete (MÉE) és a Magyar Numizmatikai Társulat tagjaként egyedülálló, közel 800 tételes numizmatikai kollekciót mondhatott magáénak, köztük korabeli fém- és papírpénzeket, emigrációs pénzeket, emlékérmeket.
Várostörténeti, egyesületi és pártjelvények
A több mint 300 darabos gyűjteményben 19-20. század magyar politika- és kultúrtörténetének, valamint Budapest történetének jellegzetes szimbólumai, kitűzői, jelvényei találhatók meg. Ezen gyűjteményen belül kaptak helyet a sportegyleti és iskolai jelvények, a különböző pártjelvények és kitűzők, Budapest egyesítése alkalmából kibocsátott emlékérmek, valamint közlekedési bárcák, tantuszok. Ugyancsak említésre méltók az egykori óbudai egyesületek, oktatási intézmények, egyházi körök kitűzői, jelvényei.
Az Óbudai Múzeum tulajdonát képezi több olyan gyűjtemény, hagyaték, amely különböző foglalkozásokat, illetve mesterségeket mutat be. A gyűjtemények a 20. század első feléből származnak.
Prádl János bőrös, szíjgyártó a Bécsi úton üzemeltette nagyhírű műhelyét, ahol nemcsak az óbudai, hanem a környező települések fuvarosai, kocsisai is szívesen javítatták munkaeszközeiket. A múzeum gyűjteményében a legkülönbözőbb bőr megmunkáláshoz szükséges szerszámok (ollók, tűk, vágók, gombok, díszítések) találhatók meg.
Tóbiás Simon kádármester Erdélyből származott, de Békásmegyeren talált igazi otthonra és híres kádárműhelyét is itt üzemeltette. A nagyhírű óbudai szőlőföld tulajdonosoknak, kocsmárosoknak, vendéglősöknek szüksége volt jó minőségű hordókra, dongákra, teknőkre.
Tóbiás Simon azok közé tartozott, aki még a saját szerszámait (főleg a gyalukat) mesteri díszítésekkel látta el, sőt, maga készítette. Az Óbudai Múzeum tulajdonában számos személyes munkaeszköze, szerszáma megtalálható, jó állapotban. Sok látogató számára biztos furcsa látvány egy olyan gyalu, amivel akár négy ember dolgozott, de pontosan ezek a ritkaságok emelik a kiállítás színvonalát.
Az óbudai Kőszegi István bádogos, villany-és gázszerelő a középpolgári osztályba tartozott, aki vállalkozásaiból, az átlagtól eltérő életszínvonalat tudott biztosítani családjának. Ez tükröződik az Óbudai Múzeumra hagyott hagyatékából is, amely gyönyörű szecessziós berendezési tárgyakból, bútorokból áll, amely valamikor a család kényelmét szolgálta. A már lebontott Lajos utcai lakásuk páratlanul szép bútorai, tárgyai betekintést engednek egy igazi középpolgári család életébe.
A múzeum mesterségek gyűjteményét gazdagítja a mezőgazdasággal foglalkozó szerszámok, edények (a hozzájuk tartozó háztartási tárgyakkal), munkagépek sokasága. A mindennapi paraszti életet reprezentáló munkaeszközök széles skálán mutatják be a valamikori óbudai lakosság szorgosságát. Ásók, kapák, fa- és vasvillák, gereblyék, ácsszerszámok, speciális munkaeszközök (pl. jégcsákány) bemutatásával alakulhat ki igazi kép a hajdan volt óbudai lakosság életéről.
A gyűjteményt elsősorban az egykori óbudai téglagyárakból származó címeres téglák (ezek között a Zichy-család címeres téglái is megtalálhatók); a Duna vízállását jelző 19. századi kőtáblák, valamint római kori, szőlőmintával díszített kőmaradványok alkotják. Érdekes darabja a gyűjteménynek a „Tilalmas az otsmány beszéd!” feliratú kőtábla, amely jelenleg az állandó kiállításon látható.
A gyűjtemény nagy létszámú és igen változatos: a konyhai eszközök széles skálája képviselteti magát: darálók, lábasok, tálcák, vizes- és kávéskannák süteményformák, zsírosbödönök, sodrófák és húsklopfolók egyaránt megtalálhatóak. A régi fa- és fémtárgyak mellett számtalan műanyag háztartási eszközzel is rendelkezünk.
Több helyi vonatkozású sváb hangszert (citera, gitár) őrzünk, köztük egy különlegesen szép Stowasser-citerát, valamint egy Grazban készült Jobst-hangszert. Külön említést érdemel egy 1931-ben, Óbudán készült citera is.
Az Óbudai Múzeum történeti gyűjteményében a bútortörténeti-gyűjtemény egy hozzávetőleg 200 darabból álló, újonnan kialakított válogatás.
A bútorgyűjtemény darabjai az 1970-es évek végétől kezdve kerültek és kerülnek ma is folyamatosan múzeumunkba, általában hagyaték, ajándékozás, vásárlás vagy gyűjtés útján. A kollekcióban található berendezési tárgyak a 19-20. századból származnak, legtöbbjüket a 20. század első felében készítették. A gyűjtemény darabjai leginkább a kerületben lakó, eltérő társadalmi rétegekhez – a szegény munkás és földműves családoktól kezdve, a polgárosult iparos és kereskedő családon át, az 1960-80-as évek panellakójával bezárólag – tartozó háztartások mindennapjairól tanúskodnak. Bútoraink között egyszerre találhatók meg a szépen kivitelezett kisipari munkák, otthon eszkábált bútorzatok, illetve a bútoripari sorozatgyártás jellegzetes termékei is. A klasszikus értelemben vett bútorok mellett, a gyűjtemény részét képezik a csillárok, kályhák, fogasok, állótükrök, utazó ládák, bőröndök és kofferek.
Az összeállítás legszebb darabja, a Lajos utca 38. szám alatt lakó Kőszegi István óbudai bádogos, gáz- és vízvezeték-szerelő hagyatékából származó, egy pomázi asztalos mester által készített hálószoba-berendezés, amelynek jellegzetes tagjai a képen látható két szecessziós díszítésű, mahagóni furnérozású ágy, illetve a hozzájuk tartozó éjjeli szekrények. Az ágyak és éjjeli szekrények a garnitúra többi részéhez hasonlóan 1916-ban készültek, és 1988-1989-ben a szecessziós világkiállítás alkalmával megjárták Finnországot és Jugoszláviát.
A gyűjtemény egy másik nagyon érdekes darabja a 20. század elején, Klement András Király utcai, „Jégszekrények Bor és = Sörkimérők gyára =” elnevezésű üzemében készített, de Óbudán használt jégszekrény. A jégtáblát felülről lehetett a szekrény bal oldalában lévő rekeszbe csúsztatni, majd a jég olvadása nyomán keletkező vizet az alul lévő csappal tudták leengedni. Megfelelő használat esetén egy-egy tábla három-négy napig is kitartott.
A múzeum adattári dokumentációs-, valamint adattári fotógyűjteménye háttéranyagot szolgáltat a múzeumban folyó tudományos munkához, elősegíti a törzsgyűjteményben található muzeális tárgyak tudományos feldolgozását és publikálását, valamint gyűjti a múzeum történetéhez és mindennapi életéhez kapcsolódó dokumentumokat.
