A technikatörténeti gyűjtemény jellegéből adódóan szorosan kapcsolódik más gyűjteményekhez, hiszen a technikai fejlesztéseket a háztartási eszközöknél, a munkaeszközöknél is alkalmazták, ugyanakkor a szépen megművelt fali- vagy asztali órákra nagyon gyakran már szinte bútorként tekintettek és tekintenek ma is.

Az Óbudai Múzeum technikatörténeti gyűjteménye négy nagyobb és több kisebb egységre osztható:

• háztartási és munkaeszközök – darálók, mérlegek, mosógépek, varrógépek, vasalók, porszívók
• irodatechnikai eszközök – írógépek, pénztárgépek·órák – asztali, fali
• szórakoztatási eszközök  – diavetítők, lemezjátszók, magnetofonok, rádiók, televíziók, fényképezőgépek, vetítőgépek

A gyűjtemény legrégibb darabja egy feltehetően a 18. század végéről származó ún. ősmosógép. Ez a keményfából készült, kisiparos – valószínűleg egy kádármester által készített – munka 1978-ban került a múzeumba. A mosógép, bár manuálisan működtethető, működési elve a maiakéhoz hasonló. A forró vizet, lúgot és a mosószappan forgácsot (vagy szappanpelyhet) egyszerre öntötték rá a mosótérbe elhelyezett ruhákra, ahol a lendítőkarral hajtott négyágú mozgatólapáttal történt a tényleges mosás. A szennyes lé leeresztése után mindaddig pótolták a vizet és a mosószert, amíg az alul kifolyó víz tiszta nem lett. A mosógépet Óbuda szanálásakor, az 1970-es évek elején a Zápor utcai általános iskolások találták meg az akkor lebontásra kerülő Vörösvári út 86. számú ház pincéjében.