Ezen a héten egy igazi lokálpatrióta óbudai írót, Gyimesi Lászlót ismerhetjük meg. Gyimesi László (1948–2020) magyar író, költő, műfordító, kulturális polihisztor. Keszthelyen született, középfokú tanulmányait Nagykanizsán végezte, ekkor születtek első versei. Mindig büszke volt zalai származására, amely biztos alapot jelentett számára az élet minden területén. Vegyésztechnikusi végezettsége révén tudott elhelyezkedni az Óbudai Gázgyárban, ahol szinte minden területen dolgozott, és jutott előbbre a ranglétrán. Közben folyamatosan képezte magát, tanult és egyre jobban a szellemi élet felé fordult. Esztétikai és filozófiai tanulmányai mellett, népművelés-pedagógia szakon szerzett diplomát.

 

A tanulás mellett írt, fordított. Több mint húsz éven át vezette a Fővárosi Gázművek Művelődési Házát, amelynek nem csak gondos gazdája, hanem a helyi közösség pezsgő szellemi és kulturális életének megteremtője és szervezője is volt. Verses köteteinek megjelenését az 1960-as évektől – politikai okokból – többször ellehetetlenítették. Első kötete 1993-ban jelent meg Idegenvezetés címmel. Publicisztikái, kritikái és cikkei rendszeresen jelentek meg az Érdek és Érték, Magyar Napló, Dunatáj, Új Horizont, Ezredvég, Várfok, Munkalap c. folyóiratokban. A versek és – főleg görög – fordítások mellett regényeket is írt, amelyeknek témája és helyszíne szűkebb otthona, Óbuda volt, szereplői pedig jellegzetes helyi figurák.

 

Gyimesi László – „a” Laci, ahogy Óbudán ismerték – számára az Óbudai Gázgyár és a hozzátartozó lakótelep – ahol élete végéig élt – egy páratlan kohéziót jelentett, amely idővel kifogyhatatlan témává, adathalmazzá és anekdotaforrássá vált. A Gázgyári Művelődési Ház több évtizedes irányítása nemcsak komoly feladatot, hanem kiváló lehetőséget is jelentett, hogy belevesse magát az óbudai kulturális életbe. A Gázgyári Művelődési Ház bezárása után sem adta fel kultúraszervező tevékenységét, a Csillaghegyi Közösségi Házban szervezett és tartott sikeres irodalmi esteket, beszélgetéseket. Évtizedeken át aktív résztvevője volt Óbuda szellemi életnek, több alakalommal nyerte el az Aquincumi Költőverseny első díját. A III. kerületi kulturális és művészeti tevékenységének elismeréseként Óbuda Kultúrájáért- és Pro Óbuda-díjat kapott.

 

„A patriotizmust, a szülő- és lakóhely szeretetét gyakran hasonlítják a szerelemhez.”

 

 

Szöveg és grafika: Horváth Péter, történész-muzeológus