Vajon mit tehetett, milyen munka után nézhetett 1921-ben egy, az Iparművészeti Főiskola (a kérdéses időben: Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola) díszítőfestő szakán frissen végzett iparművész?! A művészélet sosem volt biztos és jól jövedelmező pálya, kiváltképp, ha ez a fiatal a színházi díszletek, kulisszák festésére és a díszítőszakmák dekórumalkotására specializálódott. Elmehetett például szerény keresetért díszleteket festeni, esetleg rangján és művészetén alul címerfestést, esetleg stílfestést vállalni (amelyet azonban a szakmát tanuló címerfestők tökéletesen el tudtak látni), vagy vállalhatott munkát, mint alkalmazott iparművész egy gyár – ma úgy mondanánk – „kreatív” részlegében.

Így tett Lazetzky Rezső, az óbudai születésű és egész életében itt élő, itt alkotó iparművész is, amikor az I. világháború után biztos megélhetés után nézett. Bár komoly művészi ambíciókat dédelgetett magában, látva a nehéz gazdasági helyzetet, úgy vélte, hogy egy gyár mintarajzoló műhelyében meg tudja teremteni önmaga számára azt az egzisztenciát, amelynek segítségével szabadon és kedvére alkothat, festhet. 1921. szeptemberében kezdte el munkáját a Szentendrei úton található óbudai Textilfestőgyárban, mint mintarajzoló. Eleinte bizalmatlanság és hitetlenkedés fogadta a fiatal, lelkes művészt, hiszen iparművészeti szintű textilmintarajzolást csupán a francia mesterek tudtak. Egyébként is, ilyen tevékenység ezidáig csak a Goldberger gyárban folyt – állították a gyár vezetői. Az ambiciózus fiatalember nyilván mosolyoghatott ezen, hiszen tökéletes rajzi és festői tudás birtokában jól tudta, hogy ő is képes olyan mintarajzok megalkotására, mint amilyeneket a „Goliban” hoznak létre a külföldiek. Lazetzky sikeres pályát futott be: előbb ún. technikai rajzolóból, illetve vésnökből műhelyvezető (1927), később osztályvezető lett (1946), míg végül a Festőgyár bérjegyzékei „első számú iparművészként” tartották őt számon.

Lazetzky Rezső alkalmazott művészeti pályaképe töretlennek mondható. Figyelemreméltó, hogy pályakezdőként itt kezdte munkáját és innen is ment nyugdíjba az 1960-as évek végén. Gyári tervezői munkája mellett végig hódolt a szenvedélyének: jegyzett, nívós és minden jelentős akvarell biennálén és Szalon kiállításon megjelenő akvarell festőművészként vált ismertté különleges, metafizikus és lírai tájképeivel.

Az itt látható két akvarell virágtanulmány azon sorozatok egyike, amelyeket analitikusan, részletgazdagon, feltehetően előtanulmányként a textilmintákhoz festett meg Lazetzky Rezső.

Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus

Akvarell virágtanulmányok és önarckép: Magántulajdon

Fotó: Óbudai Múzeum