A híres óbudai lokálpatrióta, aki ezer szállal kötődött az Óbudai Múzeumhoz 1927-ben született és hozzávetőleg kilencven éven keresztül lakott Óbudán, kezdetben a Kolostor utca 30. szám alatti házban, majd egy rövid Föld utcai kitérőt követően több mint nyolcvan éven keresztül a Bécsi út 171. szám alatt. A Kiscelli utcai elemi iskolát követően, tanulmányait az Árpád Gimnáziumban folytatta, ahol 1945-ben érettségizett. A II. világháború után részt vett a Szent Margit Kórház rommá lőtt épületének rendbehozatalában.

A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1951-ben doktorált, majd a gyakornoki évek elteltével, 1953–1970 között a Városmajor utcai Sebészeti Klinikán dolgozott, mint tanársegéd, adjunktus, majd osztályvezető adjunktus. 1955-ben sebész, majd 1962-ben tüdősebész szakvizsgát tett. 1964–65-ben a Magdeburg Vogelsang Tüdősebészeti Klinikán szerzett nemzetközi tapasztalatot, néhány évvel később, 1969-ben megvédte kandidátusi értekezését, majd a következő évtől a Szent János Kórház II. számú Sebészeti Osztályának főorvosa lett.

1979-től kezdve egészen 1994-ig az óbudai Szent Margit Kórház és két rendelőintézetének sebészeti osztályait irányította. A gyakorlati orvoslás mellett tudományos kutatásokat is folytatott, amelynek eredményeként közel 120 közlemény fűződik a nevéhez. Pályafutásának elismeréseként 1981-ben címzetes docensi, 1989-ben címzetes egyetemi tanári kinevezésben részesült.

Kiemelkedő orvosi tevékenysége mellett Óbuda kulturális életének meghatározó alakja, számos helytörténeti publikáció szerzője. Emellett Óbuda-Békásmegyer közéletében több területen is szerepet vállalt: volt önkormányzati képviselő, az Óbudai Baráti Kör elnöke, az Óbudai Orvosklub alapító elnöke, 2010-ben Óbuda Díszpolgára kitüntető címet kapott, 2016-ban a Szent Margit Rendelőintézet Tudományos Bizottságának elnökévé választották, 2017-ben a Nemzetőrség ezredesévé léptették elő.

Elhivatottságát, Margit kórházhoz való hűségét jól érzékelteti, hogy 1944. november 4-től kezdve egészen a 2010-es évek közepéig a Szent Margit Kórház és Rendelőintézet életében kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan részt vállalt.

Az Óbudai Múzeumhoz kivételes, évtizedekben mérhető kapcsolat fűzte, amellett, hogy Önmaga testesítette meg az élő helytörténetet, 1998-tól az Óbudai Múzeum Közalapítvány tagja, majd 2009-től kezdődően elnöke volt.

Emléke szívünkben él.

Fotó: Óbudai Múzeum, Sárospataki Györgyi, 2015