A középkori Óbuda 13. századi királyi központból a 14. századra királynéi központtá vált. 1343-ban ajándékozta Nagy Lajos király (1342-1382) az óbudai várat és a hozzá tartozó városrészt özvegy édesanyjának, Piast Erzsébertnek (1305-1380). Ettől kezdve nevezték Óbudát a „Királynék városának„ („Civitas Reginalis”). Erzsébet királynénak kedvelt tartózkodási helye lett Óbuda. A fia mellett mintegy társuralkodói szerepet betöltő királyné templomokat és kolostort alapított itt, és átépíttette a 13. század első felében, IV. Béla király által épített királyi várat.

Magyarországra már nagyon hamar, a 13. század első felében megérkeztek a klarisszák. A királyné nagyon kedvelte őket, óbudai kolostorukat 1334-ben alapította, amelyhez Szűz Máriának szentelt, csodálatos, háromhajós templom tartozott. A kolostor nemcsak a magyarországi klarisszák központja, hanem egyúttal a korabeli főúri leány-nevelés helyszíne is volt.




Kép: Az óbudai klarissza kolostor elképzelt rekonstrukciója (Buzás Gergely)

Erzsébet királyné birtokadományokkal, az óbudai királynéi városrész piactere környékén álló házakkal, a kikötő vámjának beszedési jogával és művészi kvalitású egyházi felszerelési tárgyakkal is támogatta a klarisszákat. Ezeket az adományokat az oklevelek leírásaiból ismerjük, de szerencsére két olyan tárgy is túlélte a viharos évszázadokat, amelyek a királyné személyéhez kapcsolhatóak.

Az egyik egy csodálatos, aranyozott ezüst, zománc díszítéses házioltár, amely kalandos úton jutott el a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumba, ahol ma is látható.


Kép: Piast Erzsébet királyné házioltára, 14. sz., francia ötvösmunka (Metropolitan Museum of Art, New York)

A másik tárgy egy gótikus szobor, amely Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. Fából készült a 14. század második felében. Ez a szobor szintén kalandos utat járt be, de szerencsére ma is Magyarországon található. A kutatások szerint a szobrot Piast Erzsébet királyné adományozta a klarisszáknak. A legutóbbi restaurálás is megállapította, hogy az eredeti alkotás egy trónoló Madonnát ábrázolt, s így valószínűleg az apácák templomának főoltárán helyezték el, de az évszázadok során többször is átalakították.

Kép: Az óbudai klarisszák templomából származó, 14. századi Madonna szobor (Piliscsabai Római Kat. Plébánia)

Az 1526-os török támadás elől az apácák Pozsonyba menekültek és vitték magukkal kolostoruk kincseit. A pozsonyi kolostor leltárában a Madonna szobor is szerepel. 1714-ben a visszatérő klarisszák nem tudták elfoglalni romos óbudai kolostorukat, Zichy Péter földesúr pedig nem támogatta az újjáépítést. Ezért az apácák a budai Várban telepedtek le, ott építették fel rendházukat és kolostorukat. II. József 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, a klarisszák rendjét is. Értékes kegytárgyaik nagy részét elárverezték. Szerencsére a templom berendezési tárgyainak többségét és a Madonnát is sikerült megmenteni, 1784-ben helyezték el a klarisszák az általuk építtetett piliscsabai római katolikus templomban. A feloszlatás után készült, fennmaradt leírásban említik a Szűz Mária szobrot és annak 9 db, arannyal átszőtt, díszes ruháját.

A szobrot az 1725-ös átalakításkor egyszínű fehérre lefestették, majd 1785-ben újabb átalakítására került sor. A legutolsó restauráláskor (1979-81) a megtalált eredeti, 14. századi festéknyomok alapján készítette el a restaurátor, Bodorné Szent – Gály Erzsébet a ma is látható festés-rekonstrukciót.

Ezek alapján a Madonna ruhája zöldeskék lazúrral fedett ezüst színű, arany palástja belül kékre festett. Fején fehér, nyakán arany színű fátyol. Eredetileg koronát is viselt és jobb kezében jogart tartott, de ezek ma már nincsenek meg. A kis Jézus bal kezében országalmát tart, ágyékkötője arany színű. Érdekesség, hogy az átfestések során Szűz Mária és a kis Jézus arcán és kezein az eredeti festés megmaradt. A madonna szobor szokatlan kéztartását és sajátságosan oldalra forduló mozdulatát a szoborral foglalkozó kutatások az 1725-ös barokk átalakítás következményének tartják.

Nagy örömünkre szolgál, hogy ez a csodálatos műalkotás 2024. április 26-tól szeptember 26-ig az Óbudai Múzeum állandó kiállításának középkori részében látható.