Az Óbudai Múzeum történeti gyűjteményében a bútortörténeti-gyűjtemény egy hozzávetőleg 200 darabból álló, újonnan kialakított válogatás.

A bútorgyűjtemény darabjai az 1970-es évek végétől kezdve kerültek és kerülnek ma is folyamatosan múzeumunkba, általában hagyaték, ajándékozás, vásárlás vagy gyűjtés útján. A kollekcióban található berendezési tárgyak a 19-20. századból származnak, legtöbbjüket a 20. század első felében készítették. A gyűjtemény darabjai leginkább a kerületben lakó, eltérő társadalmi rétegekhez – a szegény munkás és földműves családoktól kezdve, a polgárosult iparos és kereskedő családon át, az 1960-80-as évek panellakójával bezárólag – tartozó háztartások mindennapjairól tanúskodnak. Bútoraink között egyszerre találhatók meg a szépen kivitelezett kisipari munkák, otthon eszkábált bútorzatok, illetve a bútoripari sorozatgyártás jellegzetes termékei is. A klasszikus értelemben vett bútorok mellett, a gyűjtemény részét képezik a csillárok, kályhák, fogasok, állótükrök, utazó ládák, bőröndök és kofferek.

Az összeállítás legszebb darabja, a Lajos utca 38. szám alatt lakó Kőszegi István óbudai bádogos, gáz- és vízvezeték-szerelő hagyatékából származó, egy pomázi asztalos mester által készített hálószoba-berendezés, amelynek jellegzetes tagjai a képen látható két szecessziós díszítésű, mahagóni furnérozású ágy, illetve a hozzájuk tartozó éjjeli szekrények. Az ágyak és éjjeli szekrények a garnitúra többi részéhez hasonlóan 1916-ban készültek, és 1988-1989-ben a szecessziós világkiállítás alkalmával megjárták Finnországot és Jugoszláviát.

 A gyűjtemény egy másik nagyon érdekes darabja a 20. század elején, Klement András Király utcai, „Jégszekrények Bor és = Sörkimérők gyára =” elnevezésű üzemében készített, de Óbudán használt jégszekrény. A jégtáblát felülről lehetett a szekrény bal oldalában lévő rekeszbe csúsztatni, majd a jég olvadása nyomán keletkező vizet az alul lévő csappal tudták leengedni. Megfelelő használat esetén egy-egy tábla három-négy napig is kitartott.